Ő Khalai. Hét éves. Lubukusu nyelven a neve azt jelenti, hogy “a jóságos”.
Det här är Khalai. Hon är sju år gammal. Hennes namn betyder ”den goda” på hennes språk lubukusu.
Khalai felkel és így szól a narancsfához: “Kérlek narancsfa, nőj nagyra és adj nekünk sok érett narancsot!”
Khalai vaknar och pratar med apelsinträdet. ”Snälla apelsinträd, väx dig stor och ge oss många mogna apelsiner.”
Az iskolába sétálva, Khalai így szól a fűhöz: “Kérlek fű, legyél zöldebb és ne száradj ki!”
Khalai går till skolan. På vägen dit pratar hon med gräset. ”Snälla gräs, väx grönare och torka inte ut.”
Khalai vadvirágok mellett halad el: “Kérlek, virágozzatok, hogy a hajamba tehesselek titeket!”
Khalai går förbi vilda blommor. ”Snälla blommor, fortsätt att blomma så att jag kan fästa er i mitt hår.”
Az iskola udvarának közepén álló fához pedig így szól: “Kérlek fa, növessz nagy ágakat, hogy az árnyékodban olvashassunk!”
I skolan pratar Khalai med trädet som står mitt på skolgården. ”Snälla träd, låt dina grenar växa sig långa så att vi kan läsa under dem i skuggan.”
Khalai az iskola körül lévő sövényhez szól: “Kérlek legyél erős, állítsd meg a rossz embereket, hogy nehogy bejöjjenek!”
Khalai pratar med häcken runt hennes skola. ”Snälla, väx dig stark och hindra onda människor från att komma in.”
Amikor Khalai hazaér az iskolából, meglátogatja a narancsfát. “Érettek már a narancsaid?” - kérdezi tőle.
När Khalai kommer hem från skolan hälsar hon på apelsinträdet. ”Är dina apelsiner mogna än?”, frågar Khalai.
“Zöldek még a narancsok!” - sóhajt Khalai - “Holnap is meglátogatlak! Talán akkor majd lesz egy érett narancsod nekem.”
”Apelsinerna är fortfarande gröna”, suckar Khalai. ”Vi ses imorgon apelsinträdet”, säger Khalai. ”Kanske har du en mogen apelsin till mig då!”
