Egy nap a nyúl a folyóparton sétált.
En dag gick Kanin längs flodens kant.
A víziló is arra járt, éppen szép zöld füvet evett.
Flodhäst var också där för att gå en runda och äta lite gott grönt gräs.
A víziló nem vette észre a nyulat és véletlenül rálépett a lábára. “Te víziló! Nem látod, hogy a lábamon állsz?” - kiabálta a nyúl.
Flodhäst såg inte att Kanin var där och råkade trampa på Kanins fot. Kanin började skrika åt Flodhäst: ”Du Flodhäst! Ser du inte att du ställde dig på min fot?”
“Nagyon sajnálom! Nem vettelek észre. Kérlek, bocsáss meg nekem!” - kérte a víziló. De a nyúl nem hallgatta meg, hanem tovább kiabált. “Direkt csináltad! Egy nap majd megfizetsz ezért!”
Flodhäst bad om ursäkt: ”Ursäkta, jag såg dig inte. Snälla, förlåt mig!” Men Kanin ville inte lyssna och skrek åt Flodhäst: ”Du gjorde det med flit! En vacker dag ska du få se! Då ska du få betala för det här!”
A nyúl megkereste a tüzet és így szólt: “A víziló a lábamra lépett. Menj és égesd meg, amikor kijön a vízből füvet enni.” “Rendben nyúl, megteszem, amit kértél.” - válaszolta barátjának a tűz.
Kanin gick till Eld och sa: ”Gå och bränn Flodhäst när hon kommer ut ur vattnet för att äta gräs. Hon trampade på mig!” Eld svarade: ”Inga problem Kanin, min vän. Jag ska göra precis vad du ber om.”
Egyszer csak, amikor a víziló a folyótól messze füvet evett, huss, jött a tűz a lángjával. A víziló szőre lángra kapott.
Senare åt Flodhäst gräs långt bort från floden när det plötsligt sa svisch! Eld flammade upp. Flammorna började bränna upp Flodhästs hår.
A víziló sírni kezdett, és berohant a folyóba. Az összes szőre leégett a tűzben. “Leégett a szőröm a tűzben!” - sírt a víziló - “Eltűnt a szőröm! Eltűnt a gyönyörű szőröm!”
Flodhäst började gråta. Allt hennes hår hade bränts upp av elden. Flodhäst fortsatte att gråta: ”Mitt hår brändes upp i elden! Allt mitt hår är borta! Mitt vackra hår!”
A nyúl boldog volt, hogy a víziló szőre leégett. És ettől a naptól kezdve a vízilovak soha sem merészkednek messzire a víztől, mert félnek a tűztől.
Kanin var glad över att Flodhästs hår hade brunnit upp. Och nuförtiden går Flodhäst fortfarande sällan långt bort från vattnet av rädsla för Eld.
