En gång för länge sedan gick tre flickor ut för att samla ved.
Nagyon meleg volt, ezért elmentek a folyóhoz úszni. A folyóban játszottak, pancsoltak és úsztak.
Det var en varm dag så de gick ner till floden för att simma. De lekte och plaskade och simmade i vattnet.
Hirtelen azt vették észre, hogy már nagyon késő van. Sietve visszaindultak a faluba.
Plötsligt insåg de att det hade blivit sent. De skyndade sig tillbaka till byn.
Amikor már majdnem hazaértek Nozibele megérintette a nyakát és észrevette, hogy a folyónál hagyta a nyakláncát. “Kérlek, gyertek vissza velem!”- kérlelte barátait. De a barátai azt mondták, hogy már túl késő van.
När de var nästan hemma kände Nozibele med sin hand på halsen. Hon hade glömt sitt halsband! ”Snälla, följ med mig tillbaka!” bad hon sina vänner. Men hennes vänner sa att det hade blivit för sent.
Ezért Nozibele egyedül ment vissza a folyóhoz. Megtalálta a nyakláncát és sietve hazaindult. A sötétben azonban eltévedt.
Så Nozibele gick ensam tillbaka till floden. Hon hittade halsbandet och skyndade hemåt. Men hon gick vilse i mörkret.
Látta, hogy fény szivárog ki egy távoli kunyhóból. Odafutott és bekopogott az ajtón.
På avstånd såg hon att det lyste från en stuga. Hon skyndade sig mot den och knackade på dörren.
Meglepetésére egy kutya nyitott ajtót. “Mit akarsz itt?” “Eltévedtem és szükségem lenne egy helyre, ahol alhatok.” - mondta Nozibele. “Gyere be vagy megharaplak!” - válaszolt a kutya. Így Nozibele bement a házba.
Till hennes förvåning öppnade en hund dörren och sa: ”Vad vill du?” ”Jag har gått vilse och jag behöver någonstans att sova”, sa Nozibele. ”Kom in, annars biter jag dig!” sa hunden. Så Nozibele gick in.
Aztán így szólt a kutya: “Főzz nekem!” “De én még sohasem főztem kutyának.” - válaszolta a lány. “Főzz nekem vagy megharaplak!” - mondta a kutya. Így Nozibele ételt főzött a kutyának.
Sedan sa hunden: ”Laga mat till mig!” ”Men jag har aldrig lagat mat till en hund förut”, svarade hon. ”Laga mat, annars biter jag dig!” sa hunden. Så Nozibele lagade lite mat till hunden.
Aztán így szólt a kutya: “Ágyazz meg nekem!” “De én még sohasem ágyaztam meg kutyának.” - válaszolt Nozibele. “Ágyazz meg nekem vagy megharaplak!” - mondta a kutya. Így Nozibele megágyazott.
Sedan sa hunden: ”Bädda sängen till mig!” Nozibele svarade: ”Jag har aldrig bäddat en säng till en hund förut.” ”Bädda sängen, annars biter jag dig!” sa hunden. Då bäddade Nozibele sängen.
Nozibele minden nap főzött, takarított és mosott a kutyára. Egy nap a kutya így szólt: “Nozibele ma meglátogatom a barátaimat. Söpörd fel a padlót, főzz ételt és mosd ki a dolgaimat mielőtt visszajövök!”
Varje dag var hon tvungen att laga mat och städa och tvätta för hunden. En dag sa hunden: ”Nozibele, idag måste jag besöka ett par vänner. Städa huset, laga mat och tvätta mina saker innan jag kommer tillbaka.”
Ahogy a kutya elment, Nozibele kitépett három hajszálat a hajából. Egy hajszálat az ágy alá, egyet az ajtó mögé és egyet a karámba tett. Azután olyan gyorsan rohant haza, ahogyan csak tudott.
Så snart hunden hade gått tog Nozibele tre hårstrån från sitt huvud. Hon lade ett hårstrå under sängen, ett bakom dörren och ett i inhägnaden. Sedan sprang hon hem så fort hon kunde.
Amikor a kutya hazaért, mindenhol kereste a lányt. “Nozibele hol vagy?” - kiáltotta. “Itt vagyok az ágy alatt.” - szólt az első hajszál. “Itt vagyok az ajtó mögött” - mondta a második. “Itt vagyok a karámban.” - válaszolt a harmadik.
När hunden kom tillbaka letade han efter Nozibele. ”Nozibele, var är du?”, ropade han. ”Jag är här, under sängen”, sa det första hårstrået. ”Jag är här, bakom dörren”, sa det andra hårstrået. ”Jag är här, i inhägnaden”, sa det tredje hårstrået.
Ekkor már tudta a kutya, hogy Nozibele becsapta. Egészen a faluig futott, de Nozibele bátyjai nagy botokkal várták ott. A kutya visszafordult és elrohant. Azóta senki se látta.
Då förstod hunden att Nozibele hade lurat honom. Så han sprang och sprang hela vägen till byn. Men där väntade Nozibeles bröder med stora käppar. Hunden vände och sprang iväg och har inte synts till sedan dess.
