Sakima a szüleivel és négy éves húgával élt együtt. Egy gazdag ember földjén éltek, nádfedeles házuk egy fasor végén állt.
Sakima bodde tillsammans med sina föräldrar och sin fyraåriga syster. De bodde på en rik mans ägor. Deras halmklädda hydda stod i slutet av en rad med träd.
Amikor Sakima három éves volt, elvesztette a látását egy betegség miatt. Sakima nagyon tehetséges fiú volt.
När Sakima var tre år gammal blev han sjuk och förlorade sin syn. Sakima var en begåvad pojke.
Sok olyan dolgot tudott, amit más hat éves gyermek nem. Például tudott nyugodtan ülni és fontos dolgokról beszélni a falu idősebb tagjaival.
Sakima gjorde många saker som andra sexåriga pojkar inte gjorde. Till exempel kunde han sitta med äldre bybor och diskutera viktiga ämnen.
Sakima szülei a gazdag ember házában dolgoztak. Minden nap korán mentek el és későn értek haza. Sakima egész nap egyedül volt a húgával.
Sakimas föräldrar jobbade i den rike mannens hus. De lämnade hemmet tidigt på morgonen och kom hem sent på kvällen. Sakima lämnades med sin lillasyster.
A fiú nagyon szeretett énekelni. “Hol tanulod ezeket a dalokat Sakima?” - kérdezte egy nap az anyukája.
Sakima älskade att sjunga sånger. En dag frågade hans mamma: ”Var har du lärt dig dessa sånger, Sakima?”
“Csak úgy jönnek. A fejemben hallom, majd eléneklem őket.” - válaszolta Sakima.
Sakima svarade: ”De bara kommer, mamma. Jag hör dem inne i mitt huvud och sedan sjunger jag.”
Szeretett a húgának énekelni, főleg akkor, amikor a lány éhes volt. A húga pedig szívesen hallgatta tőle a kedvenc dalát. Táncolt is a nyugtató dallamokra.
Sakima tyckte om att sjunga för sin lillasyster, speciellt om hon kände sig hungrig. Hans syster lyssnade när han sjöng sin favoritsång. Hon gungade med till den lugnande melodin.
“El tudod még egyszer énekelni Sakima?” - kérlelte a fiút testvére. Sakima újra és újra elénekelte a dalt.
”Kan du sjunga den om och om igen, Sakima?” bad hans syster. Sakima gick med på det och sjöng den om och om igen.
Egy este, amikor a szüleik hazaértek, nagyon csendben voltak. Sakima tudta, hogy valami nincs rendben.
En kväll när hans föräldrar återvände hem var de väldigt tysta. Sakima visste att det var någonting som var fel.
“Mi a baj anya, apa?” - kérdezte a fiú. Sakima megtudta, hogy a gazdag ember fia elveszett. A férfi nagyon szomorú és magányos volt.
”Vad är det som är fel, mamma, pappa?” frågade Sakima. Sakima fick höra att den rike mannens son var försvunnen. Mannen var mycket ledsen och ensam.
“Énekelhetnék neki. Attól talán újra boldog lenne.” - mondta a szüleinek a fiú. De a szülei elutasították ezt az ötletet. “Ő egy nagyon gazdag ember, te pedig csak egy vak kisfiú vagy. Gondolod, hogy a dalod segítene neki?”
”Jag kan sjunga för honom. Han kanske blir glad igen”, sa Sakima till sina föräldrar. Men hans föräldrar avfärdade honom. ”Han är mycket rik. Du är bara en blind pojke. Tror du att din sång kan hjälpa honom?”
De Sakima nem adta fel. A kishúga is támogatta. “Sakima dalai mindig megnyugtatnak, amikor éhes vagyok. A gazdag embert is meg fogják nyugtatni.” - mondta a lány.
Men Sakima gav inte upp. Hans lillasyster stöttade honom. Hon sa: ”Sakimas sånger tröstar mig när jag är hungrig. De kommer att trösta den rike mannen också.”
Másnap Sakima megkérte a húgát, hogy vezesse el a gazdag ember házához.
Påföljande dag bad Sakima sin lillasyster att leda honom till den rike mannens hus.
Egy ablak alá állt, és elkezdte énekelni a kedvenc dalát. Hamarosan a gazdag ember feje megjelent a nagy ablakban.
Han stod under ett stort fönster och började sjunga sin favoritsång. Sakta började huvudet på den rike mannen synas genom det stora fönstret.
A munkások is abbahagyták, amit éppen csináltak, és Sakima gyönyörű dalát hallgatták. “Senki nem tudta megvigasztalni a főnököt.” - szólalt meg egyikük - “Honnan gondolja ez a vak fiú, hogy majd neki sikerülni fog?”
Arbetarna slutade med det de höll på med. De lyssnade på Sakimas vackra sång. Men en man sa: ”Ingen har lyckats trösta chefen. Tror denna blinde pojke att han kommer att trösta honom?”
Sakima befejezte a dalát, és már indulni készült, amikor a gazdag ember utána rohant. “Kérlek, énekelj még egyet!” - mondta.
Sakima sjöng färdigt sin sång och vände sig om för att gå. Men den rike mannen sprang ut och sa: ”Snälla, sjung igen!”
Ebben a pillanatban megjelent két férfi, hordágyat cipelve. Összeverve, az út szélén hagyva találták meg a gazdag ember fiát.
Precis då kom två män bärandes på någon på en bår. De hade hittat den rike mannens son misshandlad och lämnad vid sidan av vägen.
A gazdag ember nagyon boldog volt, hogy újra láthatja gyermekét. Amiért Sakima megvigasztalta őt, jutalomképpen fiával együtt a vak fiút is kórházba vitte. Így Sakima visszanyerhette a látását.
Den rike mannen var så glad över att se sin son igen. Han belönade Sakima för att ha tröstat honom. Han tog med sin son och Sakima till sjukhuset så att Sakima kunde få tillbaka sin syn.
